Ma meglátogattalak apu újra otthonodban, abban a házban, ahova kamaszfiúként érkeztél, ahol több, mint 80 éve élsz, először szüleiddel, majd a folyosóról nyíló egyszobásban ifjú házasként, azután egyfolytában 63 éve ott, ahol most is látogattalak.Mit látok a képen, amit fényképeztem? Egy figyelmes, markáns arcot, a hosszú évek alatt sok csalódást, fájdalmat, de kemény akaratot kifejező vonásokat. Egyedül élsz, anyuka már 7 éve, hogy elszenderült egy jobb világra, őt ápoltad hűségesen utolsó éveiben. De Téged ne ápoljon senki, a lakást Te tartod rendben, az étkezésről is Te akarod megmondani, mit vagy hajlandó megenni, mit nem, 10 év után lemondtad a szolgáltatást, ehetetlennek nyilvánítva. Naponként telefonálunk, elmondod hosszas töprengéseid eredményét mindenről, panaszkodni nem szeretsz és úgyis minek, majd megkérdezed, hogy mi újság. A legjobb, ha semmi, mert a változások csak kínt hoznak, a reménykedések csak csalódást.  Kemény voltál magadhoz, de hozzánk is, a nevelésed ezt így tartotta helyesnek

Megittuk a kávét, amit jó előre bekészítettél, a harcsapaprikást, a vörösbort, friss házikenyeret, falusi tejet zacskóban mélyhűtve és a felvágott tüzelőfát a helyére tettem, majd átöleltem őt és hazajöttem abban a reményben, hogy marad minden úgy, ahogy eddig: apu a maga függetlenségében, rendületlen akaraterejében, megrendült bizalmában a világ felé és határtalan bizalmában a család, az ő gyerekei felé.....

Ma Erzsébet napon anyámra gondolok, erre a képére. 18 éves lánykaként jött rokoni látogatásra, unokatestvére, (aki ugyan egy évben született és halt meg, mint ő, de tulajdonképpen nagynénje volt) magával vitte a Palatinuszra.Apámat is meghívta, aki körülötte legyeskedett, de nagynénim kiválasztottja apu idősebb bátyja volt. Ott készült ez a kép, a mosoly apámnak szólt, aki egy évvel később eljegyezte minden ellenállással dacolva. Húsz évesen költözött ifjú feleségként Budapestre, apám aprócska lakásába.

. Hét éve halt meg 82 évesen. Apámnak minden nap hiányzik, nagyon magányos azóta. Ő januárban lesz 94 és anyukát nagy szeretettel ápolta utolsó éveiben. Mindenki szerette, csendes volt és szerény, csak családjának élt .

Köszöntelek Te álommá vált szeretet!                                                                 

 Annyi változás, mint az elmúlt évben, talán sosem történt életemben. Akár a kisteherautókkal való költözésekre gondolok, mint egy szörnyen rossz állapotú házba való költözésemre a megszámlálhatatlanul soknak tűnő emberre, akikkel  megértetni magam nem volt mindig egyszerű és eredményes, de visszatekintve elégedett vagyok, mert kitartásom és türelmem nagyobb volt, mint az akadályok.

Az első képen a második költözéshez használt kisteherautó látható a nagyon elégedett sofőrrel... Hazai cégtől béreltem, mert igy a kirámolás után visszaadhattam, anélkül, hogy megint 1000km-t kelljen utazni. Útközben megismertem a csodaszép új hidat a Duna fölött (ha jól tudom Budapest megkerülését szolgáló gyűrű északi része).

Közben a ház renoválása fontos lépéssel  jutott előre : leszedték a régi tetőt, amit egy izgalmas hét alatt szép és biztonságos új  váltott fel. A kocsi leadása Gorsium/Herculaneum látogatásával történt, ahol nagyon jó ebéd várt az autópálya melletti önkiszolgáló étteremben. Csak kis visszapillantás ez most, mert már új feladatok várnak: az esőzés a dréncsövek csődjét hozta, a pincében oda nem tartozó víz van, jöhetnek földet túrni garanciában, az idő most ragyogó!

Hideg volt ma, valamit kellett tenni, ime.....                                                                                       

Melegitő tűz a gyönyörű cserépkályhában, gyertyák fénye azokra emlékezve, akiket elvesztettem.

A téliesre vált kertben kifagyva igy olvadtam fel, elöbb kivülről, majd az örökre eltávozottak mosolyától, szeretetük tudatától belülről is .

  Azokért, akiket szerettünk és nincsenek már köztünk.  

Elolvasom »

Hatalmas köszönet Natinhának ezért a gyönyörű rózsáért!

Még sok szépséget szeretnék itt összegyüjteni, kezdetnek ma este csak ennyi...

Jó éjt, kellemes pihenést minden kedves barátomnak!